Sóhaj a szélben.
Óh, miért ver ily sebesen a szív,
ha rád gondolok újra és újra.
A hangod pedig csábítóan hív,
mint egy szomjazó dervist a kútra.
Ha simogat az őszi napsugár,
benne érzem kezednek melegét.
Szemed tükre mint éles fénysugár,
vetíti vissza íriszem színét.
Sóhajom hozzád repül a széllel,
öledbe csöppen, mint egy kismadár,
simogasd csendben, égő lelkeddel
fonjad körbe, mint hosszú selymes sál.
A képzelet szárnyán veled vagyok,
ölelj meg úgy, mint soha senki mást.
Álmodó szívemben helyet hagyok,
izzó szerelemmel vágyjuk egymást.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése