A parton…
A parton állok,
elmerülve nézem,
hogy teríti szét,
sugarát a bíbor alkony.
A víz csendesen csobog,
és az ég alján
felveti fejét,
mint dacos leány,
utoljára a Nap!
Lassan minden
arctalan sötét lesz, és
magamra hagy…
2008. október 12., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése