S jő a bíbor alkony.

jő a bíbor alkony…

S jő a bíbor alkony,
csend borul a tájra
befonja az éjnek
fekete palástja.

Szemem bús merengő
elhalkul a lárma
fodros kéktó vízén,
a Hold fátyoltánca.

Gyengéden simogat,
lágyan ringat
a meghitt érzelem,
tudom, lelkedben
az érzés még jelen.

Hagyd, szóljon mint,
egy templomi orgona
ha szíved kitárod a
boldogságnak lesz hona.

Ne félj, ez a ritmus remek,
téged meg szeretni lehet,
te az enyém- és én a tied,
ettől nekünk a világ kerek.