Csapnivaló a kedvem.

Csapnivaló a kedvem…

Csapnivaló a
kedvem,
ma fel sem kellett volna
kelnem,

bárki szól marok s vissza rá,
mint a kutya csaholok.

Megy előlem minden állat s
ember, ki haragosan már ismer.

Lépek a lépcsőn, botlik a
lábam,
nyalom a placcot, sebes az
állam,

nyitom az ajtót a szél
gyorsabb,
marad az ujjam, s kolbásszá
duzzad.

Beljebb sem könnyebb a szőnyeg a
vesztem,
felpördült sarkán, most már hosszába
estem.

Itt maradok,… mert már semmi
erőm,
hogy legalább elnyúljak a
heverőn!