Ahogy elnézem…
Ahogy elnézem az ősz pompás subáját,
sárga és rozsdaszínű foltos ruháját,
szépség és nyugalom tölti be a lelkem,
retinámba apró fotóképét rejtem.
Végső sugarát teríti az őszi Nap,
a tó tükrében így villan a holnap
boldog örömök, porrá vált csodás álmok,
ez amit tükörképként a vízben látok.
padon merengve, vágyak festik a falat,
szerelmek porladnak emlékhantok alatt.
Néha egy madár szárnyal, hullik a tolla,
Az ősz és tél után már tavasz jön újra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése