Kettétört szív…
Vad vágy és tüzes lángolás, ez volt a kezdet,
ilyet nem élhet át, minden szerelmes,
reszkettem, ha rám villantotta igéző szemeit,
akaratlanul is vágytam csókjait.
Bújtam a karjába, mint egy riadt őzike,
melegséget, szerelmet kaptam cserébe,
elkápráztatott, nekem adta testét-lelkét,
szomjaztam forró szerelmét,
Ah, de a boldogságnak egyszer vége szakadt,
amikor egy asszony karjaiba szaladt,
szívem kettétört, lelkem egy darabja elszállt,
felhőtlen örömöm, dédelgetett álmom, bánattá vált.
Eszembe jut az óta is párszor,
arca beleégett szívembe, százszor,
azóta keresem-kutatom,
de párját nem találom.
2008. október 12., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése