Megtört álmok.
Hová tüntek a napsütötte álmok,
hová lett a tavasz mire rég várok?
Szívembe költözött mitől ember fél,
a zord és a kegyetlenül jeges tél.
Eltünt a boldogság kéklő madara,
nékem már soha nem szól többé dala,
veled éreztem én az ifjúságot,
nélküled meghaltak a vágyó álmok.
A bánat ütötte fel a bús fejét,
árva szívem nem találja már helyét,
összetörtem, mint porcelán a kövön,
nincs boldogtalanabb nálam a földön.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése