Nélküled, elveszve…
Nélküled így elveszve,
vágyálmokat kergetve.
Milyen nehéz, milyen nehéz!
A szívem is borongós,
arcom tiszta mélabús,
Oly mélabús, oly mélabús.
De bárhol vagy szeretlek,
eszembe jutsz, reszketek,
csak reszketek, csak reszketek.
Mint sivatagnak a víz,
szomjas földnek a zápor,
úgy hiányzol, úgy hiányzol.
Vágyom, hogy végre ölelj,
csókolj és szeress, bókolj,
nekem bókolj, nekem bókolj.
Nélküled így elveszve,
vágyálmokat kergetve.
Milyen nehéz, milyen nehéz!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése