Magány
Magányban élek és miközben
testemen átfut a gyötrelem,
a zárt ablakon a szél rezzen,
elsüvölti elmúlt életem!
Neked szól e végső üzenet,
leírom megszentelt nevedet.
Bélyeg nélkül kapod levelem,
a koldusod lettem szerelem.
Gyertyafényben fürdetem szemem,
faggyú cseppen, olvad kezemen,
táncol lángja, nyaldossa arcom,
kint lassan lép a szürke alkony.
Sanzon zokog kopott lemezen,
búcsút jajong, megül fülemen.
Magányos szobám hűlt rejtekén,
hol boldogok voltunk te meg én!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése