A Nap
Oly lustán nyújtózik ma a Nap az égen,
mint ébredő nő selyem párnája ölén.
Ki gyönyörűséggel, a kezével éppen
keble hegy-völgyeit simítja könnyedén.
Opálszínű felhő buckán csönd-ájulat
sétál le-föl s némán, szemléli a látványt.
Tekintetével nyeli a gyönyört, s mulat,
mert a Nap kéjesen süt, elöntve halmát.
Szerető, tüzes nőként tekint a tájra,
legyőzve a kergetőző csúf felleget.
Ágya mellett a szétszórt fénysugár várja,
hogy beragyogja a szomorú lelkeket.
2009. január 27., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
