A fénykép.

A fénykép…

Mint a Hold,
mikor áttöri
magát
a felhők sűrű tengerén,
úgy ragyog a
sötétből
a fényképed
felém.
Elmerengve nézem
a kedves arcot,
lelkem tágasabb lett,
és kékebb az égbolt.
Mellettem
felhők úsztak,
szemedben
lámpásként gyúltak a
csillagok, hajadon
aranyló őszi napfény,
selymes színe,
csillogott.