A szerelem éjszakája
Azt mondják fátyol lebeg tekintetem fölött,
mert nem látok mást, csak szép, nagy rózsaszín ködöt.
A szerelmet én tisztelem, mint megélt csodát,
bűvölt szívünknek gyönyör, egy csábító világ.
Mikor lelkemet kezdi vonzani hatalma,
nem állhatok ellen, mert elcsábít mámora.
Nincs szükségem már nyakatekert csábos szóra,
szédült lelkemre csap eme iszonyú csoda.
Ad rám tündéri fényt, ahogy a bukó naptól
a felhők tüze ég, gyönyört terem, így attól
örvényébe mohón belereszketek-várom-
aléltan karjában az éj partján a párom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése