Ha az érzelem árad
A tűnő sötét éj színjátszásba kezd,
mérgesen a vérvörös hajnalra fest.
Nézem szemednek tüzes lobogását,
íriszem tóként őrzi sugárzását.
Ölelj, kívánj, szeress, gyöngéden, némán,
hadd záporozzon kínzó vágyad én rám.
Az enyém legyen, borzongó-reszkető,
fölcsapó s bukó tengerhullám tető.
Hegyekké nőve, völgyekké zuhanva,
perzselő alakod csókkal takarva.
Csak téged néznek, csak rád,- e tűz-szemek,-
bájitalként szívem csak téged szeret.
Minden apró sejtem, bálványként áhít,
lelkemben szerelem fája virágzik.
Mától e gyönyörnek adom át magam,
s ölel imádott tigrisem boldogan.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése