A menny lángolt
Suhant bíbor palástjában a lemenő Nap,
s búcsújától a menny lángolt véres sebekben.
A nő gondolkodva ült egy padon távolabb,
s megkövült bánat az oly gyönyörű szemekben.
Hallgatta a zenét, síró dallamok hangját,
mellyel a parkot öntik el ifjú rock bandák.
Így a leszálló est lelkét üdíti mindjárt,
ahogy a kertész vágyja a rózsák illatát.
Szeme, mint vén sasé, néha olyan tüzes volt,
átjárta a zene, beitta a dallam-árt.
S a márványhomlokú nő-élvezte a tempót,
Ó, csodás percek, -s a lelkére megnyugvás várt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése